Vízügyi múltunk
II. József német-római császár, magyar és cseh király 1783. április 20-án kiadta a magyarországi folyók hajózhatóvá tételéről szóló 3065. sz. rendeletét, amely a Helytartótanács feladatává tette a szükséges intézkedések megtételét. Erre a rendeletre hivatkozva kértek be jelentést az egyes vármegyéktől a területükön folyó vizek állapotáról, valamint hajózhatóságuk feltételeiről. Ezt követően Vízi- és Építészeti Főigazgatóságot hozott létre 1788-ban a Helytartótanács és a Magyar Királyi Kamara alárendelt szervezeteként, amelynek feladata a vízimunkálatok előkészítése, lebonyolítása, véleményezése és ellenőrzése volt. Ezzel az intézkedéssel a vízügyi államigazgatás kezdetét vette.
Mint az ország számos területén, 1845-ben Gyulán is társulatot hoztak létre. Gróf Széchenyi István kezdeményezésére megalakult a Körös-Szabályozási Társulat, majd 1855-ig további nyolc kezdte meg a működését a Körös-vidéken, mint a területek tényleges gazdái. A vízgazdálkodási tevékenységet ekkor hármas szervezeti tagozódás jellemezte. A folyammérnöki és a kultúrmérnöki hivatalok látták el az irányító, útmutató és a felügyeleti tevékenységet.
Társulatok a XIX. század végén
Jelmagyarázat:
10. Berettyó Társulat "Püspökladányban 1852. szeptember 4-én a Berettyó-Sárréti Társulat megalakult, az ártere a Sebes-Körös, Berettyó, Hármas-Körös között feküdt" - Dóka Klára: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században
11. Hortobágy-Berettyó Szabályozó Társulat
12. Közép-Tiszai Társulat
19. Mezőtúr-Mesterszállási Társulat
20. Ivánfenéki Ármentesítő Társulat 1853. (rövid életű társulat volt) (később - Körös-Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat)
22. Hosszúfoki Ármentesítő társulat
23. Fekete-Körösi Árvízmentesítő Társulat (a volt Nagyszalontai Társulat)
24. Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat - A fehér-körösiből 1850. XI.28-án Arad Megyei Ármentesítő Társulat alakult
26. Körös-szabályozó Társulat (1845. Gyula) - 1851-től Körös-Berettyó Szabályozó Egylet, 1853-tól az Alsó-Fehér-Körösi Árvízmentesítő Társulat része
28. Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat
Társulatok megalakulása a XIX. században
1807. XVII. törvénycikk megteremtette a vízszabályozáshoz a társulatok megalakításának jogi alapjait.
1810-ben szeptember 11-én alakult meg az első társulat, a Sárvíz-szabályozó Társulat.
A Körösök és a Berettyó vidékén a folyószabályozási munkák végzésére 1845 és 1855 között kilenc társulat alakult, e szervezetek végezték az árvíz- és belvízmentesítési munkák nagy részét is. A XIX. század második felében Széchenyi István gróf hatására megalakították a Tisza-völgyi Társulatot 15 Tisza menti társulat részvételével, amelyek közül az igazgatóság területén az alábbiak működtek:
A társulatok 1845-től
1845. (XII.) Körös-szabályozó Társulat (Gyula) - újjászerveződött 1851-től Körös-Berettyó Szabályozó Egylet néven
1855. (XI.14.) Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Az ország egyik legnagyobb területű ármentesítő társulata volt, 15 kisebb-nagyobb helyi érdekeltség (társulat) összefogásával alakult meg, amelybe1881-ben beolvadt az alábbi három társulat:
1846. Kákafoki Gáttársulat
1855. Halásztelki Társulat
1869. Endrőd-Túri Társulat
1852. Hosszúfoki Ármentesítő társulat – Fekete-Körös jobb part, Sebes- és Kettős-Körös deltájában (Hosszúfoki Társulat alapszerződés: 1954. március 1.)
1852. Körös-Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat
1853. Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat – a társulat ártere kiterjedt a Fehér-Körös
mindkét partjára, a Fekete-Körös bal partjára, Gyula, Vári, Doboz, Csaba, Békés, Kígyós, Gerla, Vesze határában Arad és Békés megye határáig
1854. Fekete-Körösi Árvízmentesítő Társulat (a volt Nagyszalontai Társulat)
1864. Arad megyei Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat
1878. Hortobágy-Berettyó vidéke belvízszabályozó Társulat
1948-tól napjainkig
1948-ban a vízügyi szervezeteket is államosították, létrehozták az Országos Vízügyi Hivatalt, területi szervként pedig a vízgazdálkodási körzeteket. A központosítás jegyében először a társulatokat a folyammérnöki hivatalok alá rendelték, majd ezek bázisán 11 vízgazdálkodási körzetet hoztak létre. Ezek a területi szervek nem voltak önálló szervezeti egységek, az Országos Vízügyi Hivatal keretén belül működtek. A Gyulai Folyammérnöki Hivatal bázisán létrehozott Gyulai Vízgazdálkodási Körzet (1948-1950) számára a közületek elhelyezését koordináló állami szervezet a Békésmegyei Takarékpénztár épületét jelölte ki, a még működő pénzintézetet pedig más épületbe költöztette. Az 1950-ben történ átszervezést követően a területi szervek önálló egységekké váltak, a Gyulai Vízgazdálkodási Körzet elnevezése pedig Békéscsabai Vízgazdálkodási Körzetre változott, ugyanis időközben Békéscsaba lett a megye székhelye. Ez az intézmény egy évig működött, az 1951-ben történt átszervezéskor az árvízvédelmi és belvízvédelmi feladatok ellátására külön területi szervezeti egységeket hoztak létre, Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal, valamint Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal néven. Gyulai székhellyel Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatal nem működött, az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal (1951-1953) a Városház utcai épületben folytatta munkáját.
A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság 1953. október 1-jén alakult meg, eredetileg Gyulai Vízügyi Igazgatóság néven. A vízügy székhelye azóta is ugyanott található, székházunk mai arculatát, az épület egykori tulajdonosa a már említett Békésmegyei Takarékpénztár Egyesület alakíttatta ki, egy 1908-ban történt bővítés kapcsán. Ekkor az új szárny eklektikus, neoreneszánsz és szecessziós elemekkel díszített homlokzatához igazították az egész épület megjelenését, mely a mai városkép meghatározó eleme, az egykori lakói és az itt működő intézmények pedig adott időszakban, Gyula városa és egyben Békés megye történetének is kiemelkedő, meghatározó szereplői voltak.
A székháztörténetről szóló kiadványunk letölthető innen.